Mythic Tentacle – A mélység koponyája

Kategória: Élő mélytengeri ereklye / ismeretlen csápos entitás maradványa
Veszély: Magas
Eredet: Ismeretlen
Élőhely: Mélytengeri árkok, víz alatti barlangok és viharok után elhagyatott partszakaszok

A mélység hívása

Vendégtörténet – egy Fantasy Dragon rajongó története
Az eredeti történet magyar nyelven íródott.

A tiszta eget sötétség borítja. Egyedül a Hold fénye töri meg – és egy dúdoló dallam, mintha valaki énekelne.

Nem a fülemmel, hanem a gerincem mentén érzem ezt a lágy, vibráló éneket, amely a vízpartra csábít. Bárki azt gondolná, csak a tenger morajlása ez, mégis felébred bennem egy belső vágy, amely azonnal összecsap az ösztöneimmel és a józan eszemmel. Mint a tenger hullámai, úgy háborog bennem a tiltott kíváncsiság.

Nem enged nyugodni.

A homokban ott maradnak a lépteim, ahogy engedek a csábításnak – és ahogy közeledek, úgy távolodnak a múltba a homokba fúródott lábnyomaim.

A hang erősödik, én pedig lassan elveszítem a józan eszem. A puha homokra térdelek, és tovább kúszom a dallam irányába.

Egy koponya a hang forrása.

Homokszemcsék és repedések borítják.

Csupán egyetlen érintés. Nem több.

És a világ megszűnni látszik.

Csápok törnek elő belőle, majd a karjaim és a lábaim köré fonódva a mélybe rántanak. Mire felfogom, mi történik, már késő lenne visszafordulni.

A sötétség azonban, amely magába szippant, nem a halál hidegét hozza. Valami egészen mássá változik: egy eddig mélyen elnyomott vággyá.

A félelem még ott lüktet bennem, de vele együtt valami más is felébred. A kíváncsiság, amely idáig vezetett, lassan erősebbé válik. Hagyom, hogy a mélység magával vigyen.

Már nemcsak a tenger ölel körül.

A csápok is a testem köré csavarodnak.

Gyengéd, mégis határozott mozdulatokkal érnek hozzám; minden egyes tapadókorongot érzek a bőrömön. Először csak végigsimulnak rajtam, lassan és érzékien csúszva, miközben a testem egyre jobban felhevül.

Varázslat ez. Nem lehet más.

A legnagyobb gyönyörtől talán csak az elme foszthat meg, de én már régen nem a valóságban járok. Minden porcikám vibrál, ahogy teljesen átadom magam a bennem és körülöttem hullámzó érzésnek.

Mozdulatlanul, a csápok ölelésében élem meg a gyönyör minden hullámát, lassan eggyé válva a tenger tiszteletet parancsoló erejével és a benne rejtőző, sejtelmes sötétséggel.

A Nap felkelő, meleg sugara ébreszt.

A parton fekszem, miközben a víz lágyan végigsimít rajtam.

Nem tudom, álom volt-e vagy valóság.

De a combomon még mindig ott díszeleg a nyom.

Ki tudja?

Talán a mélység titka most is éppen egy újabb, kíváncsisága miatt gyanútlanul barangoló lelket hív magához.