A Stoor Worm ölelése

A Stoor Worm az északi tengerek egyik legősibb bestiája. A régi történetek a Világkígyó távoli rokonaként említik: sziklák, hajóroncsok és víz alatti barlangok között rejtőzik, és csak akkor emelkedik a felszín közelébe, amikor a tenger pusztításra készül.

Hosszú, kígyószerű teste úgy csavarodik a mélységben, akár egy élő hullám. Pikkelyei hidegek és érdesek. Lélegzeted elakad, ahogy a kígyó lassan, érzékien közelebb kúszik, és a hideg már nem kellemetlen, hanem egyre inkább izgató borzongássá változik.

Aztán teste lassan köréd fonódik.

Egyik íve a csípődre simul, egy másik a combjaid között siklik végig, miközben hosszú teste a hátad mentén kúszik egyre feljebb. Minden mozdulata lassú és hullámszerű – egyszerre simít, nyom és csavarodik körülötted, miközben egyre szorosabban húz magához.

A tenger morajlása lassan elnyomja körülötted a világ minden más hangját. A kezdeti hideg helyét forró, lüktető érzés veszi át, és egy idő után már nehéz megmondani, hol végződik a tested, és hol kezdődik az övé.

A hullámok egyre magasabbra csapnak, lélegzeted egyre szaporább. Érzed a Stoor Worm testének minden mozdulatát, ahogy újabb és újabb érzéseket ébreszt benned.

Tested lüktet, bőröd bizsereg a vágytól, míg végül a mélység sötét ritmusa lassan eggyé válik a sajátoddal.