Undine – A vízbe zárt szellem

Kategória: Vízhez kötött elementál / lélekkereső vízszellem
Veszély: Magas
Eredet: Európai elementál- és vízinimfa-hagyományok
Élőhely: Mély tavak, erdei források, elfeledett kutak és csendes, álló vizek

Vannak szellemek, amelyek azért kísértenek, mert nem tudják elhagyni a világot.

Undine azonban soha nem tartozott teljesen hozzá.

A régi alkímiai írások a víz elementáljai közé sorolják: olyan lények közé, amelyek emberi alakot ölthetnek, érezhetnek vágyat, ragaszkodást és féltékenységet, mégsem rendelkeznek olyan lélekkel, mint az emberek.

Talán éppen ezért vonzza őket annyira az emberi közelség.

Undinét leggyakrabban tavak, források és régi kutak környékén látják. Megjelenése egy fiatal nőére emlékeztet, de aki hosszabban figyeli, hamar észreveszi, hogy valami nincs rendben vele. Haja úgy lebeg akkor is, amikor nincs szél. Bőre halvány és kissé áttetsző, vonásait pedig mintha folyamatosan változtatná a víz fodrozódása.

Néha egyáltalán nem mutatja meg magát.

Csak halk ének hallatszik a ködből.

Egy női arc jelenik meg egy pillanatra a víztükör alatt.

Vagy valaki úgy érzi, hogy amikor belenéz a tóba, saját tükörképe mellett egy másik alak is visszanéz rá.

A történetek szerint nem minden Undine egyforma. A mély tavak szellemei gyakran csendesek és melankolikusak, míg a forrásokhoz kötődő lényeket néha gyógyítóként említik. Az elfeledett kutakban élők azonban évszázadokat tölthetnek magányban, és ezek között akadnak a legveszélyesebbek.

Mindegyikükben közös azonban ugyanaz a vágy.

Megérteni, milyen érzés valóban élni.

A későbbi legendák szerint az Undine emberhez kötődve lelket szerezhet. Emiatt számukra a szerelem nem egyszerű érzelem. Valami sokkal mélyebb: átjáró két világ között, amelyen keresztül egy vízből született lény egy pillanatra emberré válhat.

Éppen ezért hűségük rendkívül erős.

És ugyanilyen veszélyes lehet az árulásuk.

Aki elnyeri egy Undine szeretetét, azt a szellem képes hosszú éveken át követni, védeni és vigasztalni. Aki azonban megszegi neki tett ígéretét, könnyen megtapasztalhatja a víz másik természetét is.

Mert ugyanaz a víz, amely gyengéden végigsimít a bőrön, képes hangtalanul bezárulni az ember feje fölött.

Talán ezért olyan nehéz eldönteni, hogy Undine éneke valóban csábítás-e.

Lehet, hogy csak magányos.

Lehet, hogy társat keres.

Vagy talán minden emberben ugyanazt az egyetlen dolgot kutatja, amelyet saját természetéből fakadóan soha nem birtokolhat teljesen.

Egy lelket, amely hajlandó lenne egy rövid időre megosztani vele azt, milyen érzés embernek lenni.